Akkumulátorok tárolása: milyen töltöttségen és hőmérsékleten érdemes?

Röviden: az akkumulátorok idővel maguktól is veszítenek a töltésükből, és a tárolás körülményei (hőmérséklet, töltöttség) a maradandó kapacitásveszteséget is befolyásolják. A teendők típusonként eltérnek. Ez általános tájékoztatás, a konkrét akkumulátornál mindig a gyártó leírása az irányadó.

Hőmérséklet

A forrás szerint a legtöbb akkumulátor ajánlott tárolási hőmérséklete 15 °C. A legtöbb kémiánál a megengedett szélső tartomány –40 °C és 50 °C között van. A tárolási veszteség kétféle: az önkisülés, amelyet használat előtt újratöltéssel pótolni lehet, és a nem visszanyerhető veszteség, amely tartósan csökkenti a kapacitást. A forrás szerint a magas hőmérséklet gyorsítja a maradandó kapacitásvesztést, és a lítiumion töltöttségre is érzékeny.

Az akkumulátorok gyakran kedvezőtlen hőmérsékletnek vannak kitéve: ilyen például, ha a telefont vagy a fényképezőgépet az autó műszerfalán vagy a tűző napon hagyják. A használat közben a laptop is felmelegszik, ez megemeli az akkumulátor hőmérsékletét, és a hálózatra kötve, teljes töltöttségen tartva rövidebb lesz az élettartam.

Lítiumion

A forrás szerint a lítiumion akkumulátort töltött állapotban kell tárolni, ideálisan 40%-os töltöttségen. Ez csökkenti az öregedés miatti kapacitásveszteséget, miközben az akkumulátor üzemképes marad, és van tere az önkisülésnek. A lítiumion kb. 4,0 V alatt 20 °C-on gyakorlatilag nem önkisül, és a 3,7 V-on való tárolás a legtöbb rendszernél kiváló tartósságot ad. A pontos 40–50%-os töltöttség megtalálása nem annyira fontos. A legtöbb lítiumion üresjárási feszültsége 40%-os töltésnél szobahőmérsékleten 3,82 V/cella.

A lítiumion akkumulátor nem eshet tartósan 2 V/cella alá: a cellákban rézszálak képződhetnek, amelyek fokozott önkisüléshez vagy részleges zárlathoz vezethetnek. Ha ezután újratöltik, a cella instabillá válhat, túlmelegedhet. A forrás összefoglalója szerint a lítiumiont úgy kell tárolni, hogy ne essen 2,50 V/cella alá (különben alvó üzemmódba kerülhet), és el kell dobni, ha egy hétnél tovább volt 2,00 V/cella alatt, vagy ha a feszültsége a tárolás után nem tér vissza normálisra.

Érdekesség: a légi szállítási szabályok szerint az eltávolítható lítiumion akkumulátorcsomagokat 30%-os töltöttséggel kell szállítani, mert így kevésbé „illékonyak” rendellenesség esetén.

Ólomsavas

A zárt ólomsavas akkumulátor a forrás szerint legfeljebb 2 évig tárolható. Mivel minden akkumulátor fokozatosan önkisül, ellenőrizni kell a feszültséget vagy a sűrűséget, és újra kell tölteni, ha az akkumulátor eléri a 70%-os töltöttséget, ami nyitott áramköri feszültségben cellánként 2,07 V, 12 V-os csomagnál 12,42 V. Az ólomsavas akkumulátorok értékei különbözhetnek, a legjobb a gyártó kézikönyvét megnézni. Egyes gyártók engedik, hogy 60%-ra csökkenjen az újratöltés előtt.

Az alacsony töltöttség szulfátosodást okoz, ami oxidréteget képez a negatív lemezen, és gátolja az áramot. Az újratöltés és a ciklizálás a korai szakaszban visszaadhat egy részt a kapacitásból. A forrás összefoglalója: ólomsavas akkumulátort tárolás előtt fel kell tölteni, és gyakran figyelni a feszültségét.

Nikkelalapú és elsődleges elemek

A nikkelalapú akkumulátorok teljesen lemerült állapotban is tárolhatók, látható mellékhatás nélkül. A nikkel-fémhidrid 3–5 évig tárolható, a nikkel-kadmium jól tárolható. Az elsődleges (nem újratölthető) alkáli- és lítiumelemek akár 10 évig tárolhatók mérsékelt kapacitásvesztéssel. Az alkáli elemeknek hűvös szobahőmérséklet és kb. 50%-os relatív páratartalom kell, és nem szabad őket (sem más akkumulátort) lefagyasztani, mert megváltozhat a molekulaszerkezet.

Általános tanácsok a forrásból

• Tároláskor az akkumulátort ki kell venni a készülékből, és száraz, hűvös helyen kell tartani.
• Kerülni kell a fagyást: a lemerült akkumulátorok könnyebben megfagynak.
• Ha elektrolit éri a bőrt vagy a szemet, azonnal vízzel le kell mosni, szemsérülésnél orvoshoz kell fordulni. Az elektrolit, az ólom és a kadmium érintéséhez jóváhagyott kesztyű kell.

Mit érdemes megjegyezni?

A tárolás kémiánként más: a lítiumionnál a részleges töltöttség a cél, az ólomsavasnál a rendszeres ellenőrzés és a töltöttség fenntartása. Az élettartam további szempontjairól a lítiumion akkumulátorok élettartamáról szóló cikkben olvashatsz, a típusokról a lítiumion-típusokról szóló írásban, az ólomsavas akkumulátorról pedig külön cikkben.